Vannak, akik még mindig úgy gondolják, hogy aki egyedül utazik, annak vagy nincs senkije, vagy épp súlyos érzelmi válságban szenved.
Sokan azt sem tudják elképzelni, hogy egyedül beüljenek egy pesti kávézóba, hát még, hogy felüljenek egy repülőre, és heteket, hónapokat a családjuk és a barátaik nélkül töltsenek a világ egy másik pontján.
És, hogy közben még jól is érezzék magukat és ne csak a telefonjuk mellett üljenek az otthoniak hívását várva? Nem, ilyen biztosan nincs...
More...
Először tavaly nyáron utaztam egyedül. Csak néhány napig voltam távol, alig pár órára az akkori lakhelyemtől, mégis furcsa érzés volt, amikor felszálltam a vonatra.
Biztos, hogy ezt akarom? Elutazni egy országba, ahol egy embert sem ismerek? Mi lesz, ha nem fog tetszeni?
Ahogy haladt a vonat Anglián keresztül és lépte át a Harry Potter-filmekbe illő skót határt, úgy csökkent az én aggodalmam is. Bár egyedül indultam útnak, nem én voltam az egyetlen utas a vonaton.
Néhány órával késóbb már Edinburgh utcáin sétáltam, ami épp olyan élénk volt, ahogy elképzeltem - még csak véletlenül sem hasonlított Silent Hill-re, ami miatt tényleg azt éreztem volna: egyedül vagyok a világ végén.
És hogy miért mentem Edinburgh-ba? Évek óta szerettem volna megnézni a várost, és mivel az időpont közeledtével úgy alakult, mégsem lesz útitársam, két választásom volt: vagy kihagyok valamit, amire vágytam, vagy belevágok útitárs nélkül is.
Skócia óta többször és hosszabb időre is kipróbáltam már az egyedül utazást, és bár továbbra sem az a tervem, hogy kilenc macskával öregszem meg, íme 6 ok, amiért ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia:
1. Megtanulsz figyelni saját magadra
Ha velünk van valaki más is, könnyen elfelejtünk figyelni, mi zajlik körülöttünk. Bízunk abban, hogy majd a másik megvéd és odafigyel ránk.
Persze, nagyon is jó tud az lenni, ha valaki mellett biztonságban érzed magad. A gond ott kezdődik, ha kétségbeesel, amikor ez az illető épp nem tud a közeledben lenni.
Minél messzebb vagy az otthonodtól, annál nehezebb segítséget kérni valakitől, ezért meg kell tanulnod odafigyelni saját magadra. Persze itt nem csak arról van szó, hogy nem kevered veszélyes helyzetekbe magad. Hamar utána tudsz járni, milyen városnegyedeket érdemes elkerülni, hogy ne bántsanak vagy raboljanak ki.
A nehezebb része ott kezdődik, amikor az utazás teljes idejére magadnak kell beosztanod a költőpénzedet, mert nincs, akitől kérhetnél. Mindezt úgy, hogy számolsz azzal, hogy esetleg lebetegszel, és gyógyszert kell venned, vagy elromlik a telefonod.
Amikor törölték a járatodat, és külföldről kell elintézned a jegyvásárlást.
Amikor éjszaka szeretnél hazajutni, de már nem jár a busz.
Ha felelősséget tudsz vállalni valamiért, afelett hatalmad van. Miért ne lehetnél te mindkettő?
2. Elveszíted a régi barátaidat
És ennek még örülni is fogsz.
Ha soha nem mozdulsz ki otthonról, könnyű egy viszonylag nagy baráti kört fenntartani. Igazán sosem gondolkozol el rajta, hogy a többséggel miért tartod a kapcsolatot, egyszerűen csak közösen jártok szórakozni. Így alakult.
Aztán amint elutazol hosszabb időre a megszokott közegedből, minden megváltozik. Sokan azok közül, akikkel együtt jártál bulizni minden héten, egyszer sem fogják megkérdezni, hogy érzed magad. Persze a fordítottja is igaz: talán te felejtesz el válaszolni.
Talán most azt gondolod: de ház ez épp, hogy szomorú, nem pedig pozitív!
A jó hír, hogy azok az emberek, akikkel tényleg megéri tartani a kapcsolatot, akkor is ott lesznek a mindennapjaidban, ha több ezer kilométerre vagytok egymástól, és tárt karokkal várnak, ha hazatérsz. Egy-egy ilyen élmény pedig sokszor csak még szorosabbra tud fűzni egy barátságot, mert rájöttök, hogy ilyenkor is számíthattok egymásra.
Tudni akarod, kik az igazi barátaid? Utazz el egy pár hétre! Persze, közben te se feledkezz meg róluk...
3. Megtanulod, hogyan ne legyél magányos
Érezted már azt, hogy ülsz egy szobában, tele emberekkel, akik közül legalább néhányat ismersz is, mégis magányos vagy?
Ahhoz, hogy magányosak legyünk, nem kell egyedül lenni. És ennek szerencsére a fordítottja is igaz.
Sokan, ha egyedül töltenek egy kis időt, azonnal megpróbálják kitölteni azt valamivel: sorozatnézéssel, alvással, kényszeres takarítással, chateléssel. Rettegnek attól, hogy egyedül maradnak a sokszor negatív gondolataikkal.
Ha sok időt töltesz egyedül, a legfontosabb dolog, hogy össze kell barátkoznod saját magaddal. Ez talán nevetségesen és elcsépelten hangzik, mégis olyan sokan a tükörbe se tudnak nézni anélkül, hogy kapásból legalább három negatív jelzőt ne aggatnának magukra. Felcsattannak, ha elrontanak vagy elejtenek valamit, és saját magukat szidják. Aggódnak, hogy vajon mit gondol rólunk az az ember, aki az előbb olyan furcsán nézett rájuk.
Képzeld el, hogy van egy útitársad, aki így viselkedik. Semmi nem tetszik neki, állandóan panaszkodik és nem tudja csak elengedni magát anélkül, hogy ne aggódna valamin. Valószínűleg pár nap után elmenekülnél.
Egy kiegyensúlyozott, nyitott és jókedvű ember társaságában viszont te is elkezded jobban érezni magad.
Te vagy önmagad útitársa.
Ha nem akarod, hogy pokollá váljon az utazás, előbb-utóbb elkezdesz ráérezni, hogyan szeresd meg önmagad, és érezd magad jól akkor is, ha épp semmivel nem tudod lefoglalni magad.
Hogyan legyen a csend felemelő, ahelyett, hogy nyomasztó lenne. Hogyan győzd le, ha elkap a honvágy vagy a pillanatnyi rosszkedv, és hogy a jó hangulat sokszor tényleg csak döntés kérdése.
4. Megtanulod a nyelvet... úgy igazán
Nekünk, magyaroknak, szerencsénk van.
Az angol és spanyol anyanyelvűekkel ellentétben mi nem tudunk úgy egyedül külföldre utazni, hogy közben egyszer sem szólalunk meg egy másik nyelven.
Köztudott, hogy az egyik leghatékonyabb nyelvtanulási módszer nem a hajnalig tartó szótárazgatás vagy az igeragozás. A leggyorsabb módszer a belemerülés.
Ha nem utazik veled más magyar, jó eséllyel az egész utazás alatt csak akkor fogsz magyarul beszélni, ha hazatelefonálsz - minden más esetben kénytelen vagy az ország nyelvén, vagy angolul intézkedni.
Ez odáig még könnyű is, hogy köszönsz a taxisnak és ráböksz a szállásod címére, de amint valamit el kell intézned, nem veheted elő az angolórán ezerszer begyakorolt mondatokat. Senki nincs körülötted, aki tudna segíteni a fordításban, és bármilyen tempóban és dialektusban is beszél a másik, felirat nélkül kell megértened.
Először ez ijesztő. Majd egyszer csak azon kapod magad, hogy épp, mert tudod, senkire nem támaszkodhatsz és muszáj megoldanod a helyzetet, ha boldogulni akarsz, olyan szavak is elkezdenek eszedbe jutni, amivel a nyelvtanfolyamon még hetek után is szenvedtél.
Ezek a tapasztalatok olyan önbizalmat adnak, hogy hamar egyre többet, bátrabban és hosszabban fogsz merni megszólalni, miközben egyre jobban hozzászokik a füled a körülötted lévőt kiejtéséhez.
Egyre büszkébb leszel magadra, ami segít az 1-es és a 3-as pontban is ;)
5. Fantasztikus embereket ismersz meg!
Nyolc ember hét országból
Ha beszéled a nyelvet, nincs, ami meggátoljon abban, hogy megismerj egy csomó új, érdekes embert, amíg külföldön jársz.
Szinte minden nap fogsz találkozni valaki újjal, legyen az egy Uber sorfőr, Airbnb szállásadó, valaki a konditeremben, vagy egy hozzád hasonló utazó.
Már rengeteg Facebook csoport és Meetup esemény van, amint kifejezetten utazóknak, digitális nomádoknak szerveznek, ezért ha magadtól nem is, ezekben a csoportokban jó eséllyel találsz valakit, aki hozzád hasonlóan épp felfedezi a környéket.
Sokszor ennyi közös pont is elég ahhoz, hogy valakivel órákig tudj beszélgetni! Ha pedig több közös is van bennetek, tartós barátságokat köthetsz, akikkel aztán újra találkozhatsz egy újabb utazás során, vagy vendégül láthatod őket.
Mivel sokkal több embert ismersz így meg, mint sokan több év alatt, megtanulod kiismerni az embereket és sokkal hamarabb kitapasztalod, milyen embereknek szeretsz a társaságában lenni.
6. Legyőzöd a félelmeidet
Biztosan ismersz te is olyanokat, akik soha nem ültek még repülőgépen, és még a gondolattól is kirázza őket a hideg, hogy egyszer megtegyék. Ha te már évek óta repülővel utazol, talán mosolyogsz is ezeken az embereken.
Úgy, mint ahogy ezek az emberek is kinevetik azokat, akik soha nem hagyták még el a saját falujukat, és idegesen tördelik a kezüket, ha egyszer be kell menniük a városba.
Gyakran olyan dolgoktól félünk, aminek semmi valós alapja nincs. Legbelül tudjuk, hogy a repülő az egyik legbiztonságosabb jármű, hogy a hullámvasút naponta többszáz utat megtesz gond nélkül, hogy az az idegen, akivel beszélni készülünk, épp olyan ember, mint mi - mégis hajlamosak vagyunk félni.
De ha párszor csináljuk, ez a félelem előbb-utóbb eltűnik, és nem értjük azokat az embereket, akik még tartanak azoktól a dolgoktól, amiktől mi nem.
Ha egyedül utazol, minden új. Egy új városban kell kiismerned magad a térképen, egy új nemzet embereitől kell segítséget kérned, ha nem találod a buszt, olyan helyeken szállsz meg, ahol senkit nem ismersz, talán ki is próbálsz dolgokat, amiket korábban nem.
Minél több dolgot élsz meg, amitől korábban féltél, bár ki szeretted volna próbálni, annál könnyebben vágsz bele a következő dologba, és már nem érted, ha azt mondják: "Milyen bátor vagy, hogy egyedül utazol!"
Ha tudod, hogy nincs alapja a félelmednek, és kedved is lenne hozzá, az annak a jele, hogy bele kell vágnod!
Te utaztál már egyedül?
Milyen élmény volt? Mennyire illenek rád a leírtak? Oszd meg a tapasztalataidat kommentben a cikk alatt!