Kiskapu a röghöz kötésben?
Emlékszem még a beiratkozás napjára az egyetemen.
Ahogy bementem az előadóba (amit a gimis termek után alig vártam, hogy lássak), egyből leültettek. Már várt rám az előre kikészített, címeres dokumentum, mellette egy tollal, az aláírásomra várva.
Körülnéztem, és láttam a felháborodás és beletörődés keverékét a többiek arcán. "Tök mindegy, úgyis alá kell írnom, ha egyetemre akarok járni. Fizetni meg nem fogok, ha már felvettek államira" - mondták ott páran.
A lehető leggyorsabban, enyhe undorral az arcukon, a szerződés végére lapoztak és aláírták, hogy tovább ne is kelljen erre gondolniuk.
Egy ideig én is azt hittem, hogy nem élhetek majd külföldön, vagy dolgozhatok egy külföldi cégnek anélkül, hogy szabályt ne szegnék. Aztán rájöttem, hogy ez nincs teljesen így.